A csapágyipar igyekszik rugalmasan alkalmazkodni a piac igényeihez és nyugodtan kijelenthetjük, hogy ahány mérnöki találmány születik annyi csapágyvariációra lehet számítani a piacon, hiszen az új problémák új megoldásokat követelnek.
Itt van néhány hasznos szempont, amit érdemes mérlegelni amikor csapágyat választunk. Ha ezt a néhány tanácsot követjük máris könnyebb lesz eligazodni a hatalmas választék útvesztőjében.
A megfelelő csapágy és kenőanyag kombináció kiválasztása talán az első és legfontosabb feladat. Ez fogja garantálni a hosszú és hibátlan csapágyélettartamot. A kiválasztási folyamat azért több annál, mint, hogy megnézzük a gyártó által ajánlott terhelési osztályt, viszont kiindulási pontnak nem is rossz. Pontosan ismerni kell a gép működési mechanizmusát, hogy meg lehessen állapítani milyen kritériumoknak kell megfeleljen az adott csapágy. Ezek közül is a legfontosabbak, hogy tudjuk milyen anyagból kell készüljön, mekkora hőmérsékletet kell elviseljen és mi lesz a megfelelő kenőanyag a működéshez.
Ha fogalma sincsen milyen típusú csapágyara van szüksége, a megfelelő kérdés, amit fel kell tennie: Mire is való a csapágy egyáltalán?
Milyen feltételek között (sebesség, hőmérséklet) és milyen külső körülmények között fog működni? Mennyire nagy a szennyeződés a környezetében? Kell-e porvédő rá? Ezek sorsdöntő kérdések, mivel a legjobb minőségű csapágy sem fog megfelelően működni ha nem ideálisak a választott típus számára a körülmények.
Nézzünk néhány példát:
A nagy páratartalomnak kitett alkalmazásoknál a legjobb választás a kerámiából készült csapágyak. A 316-os osztályú rozsdamentes acélból készült csapágy szintén jó választás lehet, ezeket is gyakran alkalmazzák akár víz alatt is. Erre a típusra gyakran hivatkoznak a vízálló jelzővel, ami a csapágy esetében nagyon jó korrózióállóságra utal.
A kerámia valamint a 316-os rozsdamentes acélból készült csapágyak a legextrémebb körülményeknek is ellenállnak, azonban, ha nincs feltétlen szükségünk ezen tulajdonságaikra elegendő a 440-es osztályú rozsdamentes acél vagy a krómozott rozsdamentes acél csapágy is.
A gyenge savnak vagy maró hatású vegyületeknek kitett csapágyakat jellemzően 440-es osztályú rozsdamentes acélból készítik. Ezeket saválló kenőanyaggal látják el a gyártás során, vagy az élelmiszeriparban külön erre célra gyártott, az élelmiszeripar szigorú szabályainak megfelelő kenőanyagot használnak. Abban az esetben, ha a csapágy erős maró hatású vegyszereknek van kitéve, az alapanyag szempontjából a kerámia vagy a 316-os osztályú rozsdamentes acél lesz a megfelelő választás, mivel ezek jóval ellenállóbbak a 440-esnél. Ezek még a 300°C feletti hőmérsékletet is jól tűrik.
Ha esetünkben nincs szó a fent említett extrém körülményekről akkor bőven elég egy krómozott rozsdamentes acél csapágy is. Ez a leggyakrabban használt csapágytípus és időről időre bebizonyítja, hogy megállja a helyét a csapágypiacon.
Bár a környezeti jellemzők elemzése csak a jéghegy csúcsa a csapágy választásban mégis az egyik, ha nem a legfontosabb kiindulási pont. Mint, ahogy rossz alapra nem lehet házat építeni, úgy a csapágy kiválasztásánál is ügyeljünk a legfontosabb kérdés megválaszolására ami nem más mint, hogy “mire van pontosan szükségünk?”.
Ha ezzel tisztában vagyunk már nem nyúlhatunk mellé.
Amennyiben további segítségre van szüksége, keresse szakértő kollégáinkat, akik segítenek a megfelelő csapágy megtalálásában!
Forrás: bearingtips.com
